ÉVKÖNYVhöz ide kattinthat.

 

 

   ***   ***  ***  ***   ***   ***   ***   ***   ***   ***   ***   ***   ***   ***   ***   ***

 

Az iskola története: (1697-ig visszanyúlóan)

(részletek falvaink történetéről írottakból)

14.oldal

  1. 1339. December 21-én kelt középkori oklevélben Károly király (Róbert) oszt birtokot. Ez a második írásos emlékünk, amely Ölbőt említi. “ … a rét Iván fiainak van kijelölve, a liget pedig Ilbu nemeseinek, akikhez a rét három métával kapcsolódik, és szomszédos lesz Igházas Ilbu népeinek földjéhez …. “

Az Igházas Ilbu kifejezés Egyházas Ölbőt jelent. Az Árpád korban az egyházas szót megkülönböztető jelzőként használták azokra a településekre, amelyeknek temploma volt.

(István király rendelete, hogy minden tíz falu közösen építsen egy templomot.)

Ez alapján feltételezhető, hogy az 1300-as évek elején Ölbő a környék vallási központja. Hozzátartoztak: Vát, Magyarszeleste, Németszeleste, Csénye, Hegyfalu, Sömjén, Felsőpaty, Bögöt és Pósfa (1.)

A középkori népnevelés iskolája a templom volt. Tananyagát a keresztény hit igazságának és szertartásának népszerű magyarázata képezte.: Ez volt a fárui iskolázás (parachia, Pfarrem plébánia).

Ezekben az iskolatípusokban a plébános, vagy a fogadott kántortanító látta el a vallástan, az egyházi ének, és az olvasás elemeinek oktatását. (3.)

Így lehetett az, hogy Ölbő plébániája már a 14. Századtól rendelkezett iskolával. Konkrét utalásokat az iskoláról azonban egészen a 17. Század végéig nem találhatunk.

15. oldal

Az 1697-98-ban keletkezett Kazó-féle Visitatié Canorica már pontos adatokat közöl: az iskola épülete a falu végétől délre áll, kicsi udvarral és kicsi létesítendő kerttel. A plébániabeliek kötelessége az építés.

Iskolamester Jancsó János magyar és Kisfaludról származik.

Katolikus vallású, végzett grammatista. Ténylegesen minden ház ad neki fél mérő gabonát és tíz dénárt. Minden kétfogatos ház visz neki egy szekér fát. Ha a temetőbe kíséri a halottat, kap 12 dénárt. Gyerekek oktatásáért minden kántorböjtön 25 dénárt juttatnak neki. (4.)

  1. Az 1758. szeptember 3-i Visitatio Canonicaból már többet tudunk meg az iskolával kapcsolatban. Dugovics Ker.János a Schola Rector, nem Ludi Magister, aki hitétől el nem szakad, hitvalló katolikus. Saját hivatalában nagyon megfelelő képesítésű, nagyon jól énekel. A gyerekeket jól neveli és tanítja, nem feledkezik meg harangozói kötelezettségéről sem. Nagyon jó hírnevű, jó erkölcsű, és engedelmesen együttműködik a plébánossal. A plébániától kap lakást, és a megélhetéshez ¼ mérő búzát, és ¼ mérő rozsot. A házaspároktól 10 krajcárt, és özvegyektől 5 krajcárt. Akik nem a plébánia hívei, de birtokuk Ölbőn van, azoktól két kéve gabonát kap a vihar előtti harangozásért. A temetéseknél az éneklés, akár külön énekel, akár nem, mindenképpen 33 krajcárt. A gyermekek tanításáért egyenként 25 krajcárt és egy kenyeret kap. Valamint a gyermekek kötelesek magukkal hozni két db. Vágott fát. (5.)

16. oldal

Az iskolamestert nem elsősorban oktató-nevelő munkájáért emelte ki az írás készítője, hanem vallási, egyházi kötelességeinek teljesítésért. A jó tanítót a vallásosság, a plébánossal való jó együttműködés jellemezte. Ezért ír elismerően a plébános Dráhon Andrásról.

A Visitatio Canonica utal arra is, hogy az iskolamester a plébánossal osztozott meg 30-40 gyermek tanításában. A plébános jó hitre, erkölcsre, latin nyelvre tanította a gyerekeket. A tanító írni, olvasni, számtani alapműveletekre, világi tudományok alapjaira oktatta növendékeit. A tanító fizetése államilag nem volt meghatározva. A falu lakossága tartotta el. Így a tanító körülményei függtek a falu lakosságának anyagi helyzetétől. Ölbő pedig szegény falu volt, többnyire jobbágyok lakták. A tanulók létszáma elég változó volt. Sokszor dolgoztak a gyerekek is a földeken tavasztól őszig. Télen pedig sokszor a meleg ruha, a cipő, vagy éppen a fa hiánya akadályozta az iskolába járást.

1770-ben körrendelet érkezett, amely összeíratta az iskolamesterek nevét, vallását, a növendékek számát. Fejér János tanított akkor Ölbőn, a tanulók létszáma ebben az időben 24 fő volt. Fejér János tanítóról azt az érdekességet is tudjuk, hogy foglalkozott komponálással is. (6.)

Az 1781-ben keletkezett Visitatio Canonica adatai arra utalnak, hogy az ekkori iskolamester már jobb módú. Molnár Györgynek hívták, aki rendelkezett saját házzal, s elég jó körülmények között élt. Rendelkezett földdel is. Szántói voltak: “ Csakotában” 4 mérőnyi terület (pozsonyi mérő), a “Köles Parragoknál” két lánonyi, a “Két ér” között 1 láncnyi terület, és a “Károlyföldi” dűlőben két rész.

Ezen felül adományi fizetséget is kapott. Tanításért pénzt, kenyeret, csirkét. A plébánia hívei művelték a földjét. Ezen kívül minden megművelt föld után két kéve gabonát, a birtokok után tisztított búzát kapott. Ehhez járult a “stóláért” egyházi szolgálatért járó harangozókenyér. Külön pénz illette meg a házszentelésért, halottsiratásért.

AZONBAN A TANÍTÓK HELYZETE ENNEK ELLENÉRE NEM VOLT KIELÉGÍTŐ. Nyugdíjat nem kaptak. A tanító nyugdíjáról először az 1875. évi XXXII. tc. Intézkedett.

Horváth István “volt oskola mester” 1864 február 17-én Nagy Ölbőn kelt levelében “Mély alázattal könyörög” a “királyi helytartó Tanács”-hoz a Széchenyi – Kolonits féle alapít ???

21. oldal

1868. XXXVIII.tc.

  1. § “Minden szülő, vagy gyám ( …. kötelesek gyermekeiket vagy gyámoltjaikat /ha nevelésükről a háznál vagy magánintézetben nem gondoskodnak / nyilvános iskolába járatni, életidejök 6-ik évének betöltésétől egész a 12-ik illetőleg a 15-ik év betöltéséig.”

Az így megnövekedett gyermeklétszám miatt szükségessé vált még egy tanító alkalmazása. Hisz a törvény megfogalmazza: 1868. XXXVIII. tc.

34.§ “Egy tanító 80 növendéknél többet rendesen nem taníthat.”

Ekkor lépett életbe az ismétlő iskolák bevezetése. Az eddigi – hat év – anyagát ismételték át, s a gyakorlati élet számára fontos ismereteket szereztek.

1868. XXXVIII. tc.

48.§ “A 12-ik évet betöltött általában azon gyermekek, kik a mindennapi iskola egész tanfolyamát bevégezték, az ismétlő iskolába kötelesek járni.”

Nálunk gazdasági jellegű volt ez a tagozat. Faiskolát létesítettek 600 ölnyi területen. Az első ismétlő iskolai létszámadat is az 1875-ös felmérésen szerepel. 49 fő, melyből 27 a fiú, és 22 a lány.

22. oldal

Délután foglalkoztak az ismétlősökkel heti két alkalommal.

Kedden és csütörtökön délután. Délelőtt pedig a mindennapos iskolásokkal. (11.)

Milyen tantárgyakat tanítottak ekkor a községi elemi népiskolákban?

Az 1868. XXXVIII. Tc. 55.§-a fogalmazza meg:

“ A községi elemi népiskolában köteles tantárgyak:

  1. hit- és erkölcstan
  2. írás és olvasás
  3. fejbeli és jegyekkel számolás és a hazai mértékek és pénznemek ismerete
  4. nyelvtan
  5. beszéd- és értelemgyakorlatok
  6. hazai földleírás és történet
  7. némi általános földleírás és történet
  8. természettan és
  9. természetrajz elemei (különös tekintettel az életmódra és vidékre, melyhez a gyermekek nagyobb részének szülői tartoznak.
  10. gyakorlati útmutatások a mezei gazdaság és kertészet köréből
  11. a polgári főbb jogok és kötelességek tanítása
  12. ének
  13. testgyakorlat, tekintette a katonai gyakorlatokra

Ezzel is nőtt a tanítók elfoglaltsága és ez is sürgőssé tette a létszámemelést. Azonban ennek megvalósítása községünkben nem ment könnyen. Különösen a pénz hiánya okozott gondokat.

26. oldal előtti oldal

A sanyarú élet és a gazdasági körülmények a szellemi életre is rányomták a bélyegüket. Annak ellenére, hogy a falunak már a 17. Századtól van iskolája és tanítója, 1869-ben már három tanító működik a faluban, a férfiak közül csak 132 ír és olvas, 48 olvas, 106 pedig analfabéta.

A nők közül 93 olvas, 79 ír és olvas, 150 nem tud írni sem olvasni.

Ennek fő oka természetesen nem a szellemi igénytelenség, hanem az, hogy a sokgyermekes szegény sorsú szülők gyermekei ősszel és tavasszal a kényszerítő munka miatt, télen a lábbeli, vagy sokszor a tanszer hiánya miatt nem járhattak iskolába. (15.)

Pedig a tanítás tárgyi feltételei fokozatosan javultak. Az 1875-ös felmérés arról tanúskodik, hogy könyvtár is állt a

26. oldal

tanulók és a tanítók rendelkezésére. A 60 kötetes könyvtár falusi iskolában akkor még ritkaságnak számított. (11.)

A megyei tanfelügyelő utasítására 1877-ben készült megyei összesítő Ölbőre vonatkozóan egy egyemeletes iskolai épületről számol be, amely két tanítói lakásból áll, és két tanszobából. (16.)

A falak már téglából készültek, kő alapon álló, fapadlós épület, magassága 3.70 méter. Ez az “iskolaház” 1856-ban épült, mivel az előző iskola leégett. A két tantermes iskola berendezését, felszerelését, az 1885-ben készült leltár tárja elénk:

A nagyölbői római katolikus iskola két tantermet és egy segédtanítói szobát foglal magába.

Belső bútorzata a következőkből áll:

I. osztály: 9 darab hosszú pad

1 darab fekete, nagy számoló tábla

1 darab számológép

Bárány-féle olvasó falitáblák /többnyire rongyos/

II. osztály: 1 darab feszületi kép

10 darab hosszú pad

2 darab kisebb mellékpad

1 darab földgömb

1 darab szék

1 darab asztal

1 darab fekete számolótábla

46.oldal

6.

A 40-es évek elején történtek próbálkozások a 8 osztályos népiskola megteremtésére. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter 1940. május 7-én beterjesztette a 8 osztályú népiskoláról szóló törvényjavaslatot, melyet elfogadtak. Így az 1940. Évi XX. tc. kötelezővé tette a nyolc osztályú tankötelezettség megvalósítását 1941. Szeptember 1-től. Azonban a háború miatt ezt sok helyen nem tudták megoldani. (42.)

Ölbőn nem okozott gondot ennek megvalósítása, 1940 szeptember 13-án kelt levelében Dr. Kiss Lajos egyházmegyei főtanfelügyelő értesíti az iskolaszéket:

“ A VKM úr 17/005. V. számú rendeletével a folyó 1940/41. tanévre még nem tette kötelezővé a VII. osztály felállítását, de lehetőséget nyújtott arra, hogy ott, ahol a tanulók és tanítók létszáma megengedi, már a folyó tanévben felállíttassék a VII. osztály …. A tanév VII. osztály részére hat hónapig tart a szerint, hogy október 15-én, vagy november 1-én kezdődik, április 15-én, vagy április 30-án fejeződik be.

Azokban az iskolákban, amelyekben a folyó tanévben megnyílik a VII. osztály, jövő tanévben meg kell nyitani a VIII. osztályt, s ezzel az ismétlő iskola ezekben az iskolákban megszűnik …”

Erre az értesítésre gyors volt a reagálás: 1940 szeptember 22-én tartott rendkívüli ülés jegyzőkönyve a következőt tartalmazza:

(15.sz. melléklet)

47. oldal

“….. elnök az egyházközségi tanács egyhangú határozat következőkben hirdeti ki: az egyházközségi tanács a VII. osztály megnyitását már a jeles tanévben óhajtja, és pedig október 15-i kezdettel és ápr. 16-i befejezéssel.”

A VII. osztály tehát Ölbőn már az 1940/41-es tanévben bevezetésre került, a 16 tanulót Gombás Imre tanította. Ebben a tanévben már nem indult a továbbképző 1. osztályba csak a 2. – 3. osztály. (43.)

7.

A II. Világháború idején romlott az oktatás helyzete községünkben is. Gombás Imre Tanító bevonult katonának, a katonahelyettes tanítók fizetése nagyon alacsony volt.

Szigorú fegyelmet kívántak a nehéz évek:

“ ….. a vallás és közoktatásügyi m. kir. Miniszter úr újabb rendeletével megengedte, hogy a nőtanítók egyenlőre állomás helyeiktől távol tartózkodhassanak azzal a kikötéssel, hogy pontos tartózkodási helyüket úgy az iskola helyi vezetőségének, mint hivatalomnak tartoznak azonnal bejelenteni.”

“A férfi tanerők kötelesek állomás helyeiken tartózkodni, amennyiben katonai vagy más munkaszolgálat teljesítésétől mentesek …” – írja Szent-Martoni Géza Vas vármegye kir. Tanfelügyelője 1940. július 4-i levelében.

48. oldal

1940 augusztusában utsítás érkezett, hogy a “róm. Kat. Iskolai tanítók a petróleumjegyek kiosztásánál illetve kezelésénél a községi elöljáróságnak segítségére legyenek.”

Ezen kívül még növelte a tanítók munkáját az óvóhelyek létesítéséről érkezett utasítás. 1943. október 23-án írt levelében dr. Kiss Lajos egyházmegyei főtanfelügyelő közli:

“….. ahol még óvóhely nem áll az iskola rendelkezésére, ott legalább nyitott árok óvóhelyet létesítsenek. 60-100 cm széles, 180-200 cm mély mérettel úgy számítva, hogy 2-3 tanulóra egy folyó méter essék … az esetben, ha egyéb munkaerő nem állna rendelkezésre, úgy megfelelő számú leventével a munkálatok elvégezhetők.”

1943-ban új tantárgy került bevezetésre. A bíboros-hercegprímás 5050/1942. Sz. rendeletében, amely a Katolikus Tanügyi Közlöny 1942. július 15-i számában jelent meg, elrendeli a “Honvédelmi ismeretek” c. tantárgynak a népiskola felső tagozatában való bevezetését. (44.)

8.

Az iskolai oktatásban, nevelésben is sok kárt okozott a háború. A világháború utáni tanévben a tanulók figyelme magyon laza volt. Megnőtt az iskola hiányzások száma. Ennek kétségtelenül az iskolák állapota, ellátatlansága is oka volt. A tanulóknak gyakran hideg tanteremben kellett végighallgatniuk a tanárok magyarázatát. A nagyfokú hiányzás más okokra is visszavezethető.

49.oldal

A szülők egy része még nem tért vissza a háborúból, a család ellátása érdekében a gyermekeknek is dolgozniuk kellett. (45.)

S az iskolai anyakönyvekben még sok tanuló neve mellett az osztályzatok helyett ez a bejegyzés szerepel: “ ruha, cipő hiányában nem járhatott iskolába, ezért nem osztályozható.”

(46.)

Az ideiglenes Nemzeti Kormány rendelete 1945. augusztus 16-ám létrehozta az általános iskolát. A népiskola I-VIII. és a polgári , valamint a gimnázium I-IV. osztályai helyett “általános iskola” elnevezéssel új iskolát létesített.

(47.)

1946-ban a Vallás- és Közoktatásügyi miniszter rendeletére megtörtént nálunk is a katolikus általános iskola megszervezése. Érdekes kettősség alakult így ki. Az I-II-III-IV. osztály, mint katolikus általános iskolai osztályok működtek, azonban az V-VIII. osztályok elemi népiskolai osztályként szerepelnek.

(48.)

1946/47-es tanévben körzeti általános iskola lett Ölbőn. Pontos neve: Római Katolikus Körzeti Általános Iskola. Mivel Szelestén nem voltak meg a 8 osztályos iskola átszervezésének feltételei, a VII-VIII. osztályos szelestei gyerekek Ölbőn tanultak.

(49.)

A követelményekkel nem tartott lépést a régi tankönyvek kicserélése, az új tankönyvek kiadása. Többszöri rendelkezés ellenére sem selejtezték azokat a tankönyveket, amelyek nem feleltek meg az új társadalmi rendszer politikai és pedagógiai felfogásának.

(50.)

Ölbőre az Egyházmegyei Főhatóság 1947 január 9-i körlevelében küldte meg a beszolgáltatandó könyvek, folyóiratok listáját. Ez a “Fasiszta, szovjetellenes, antidemokratikus sajtótermékek IV. számú jegyzéke” volt. Ezen a jegyzéken 9 könyv és 3 folyóirat címe szerepel, de a II. illetve a III. számú jegyzéken szereplő, még be nem szolgáltatott sajtótermékek nevét is közlik.

(51.)

A nevelők továbbképzése nem haladt a kívánt ütemben, a kezdeti lendület csökkent. A továbbképzésben a szakmai kérdések kerültek előtérbe, s a világnézeti, politikai kérdések oktatását mellőzték.

(50.)

III.1.

Az egységes állami iskolai rendszer megteremtése, az iskolák államosítása hosszú, kitartó munkát vett igénybe, sok akadályba ütközött.

Már a XIX. Században, Kossuth Lajosnak az volt a véleménye:

“Az államnak magának kell minden vallásfelekezeti színezet mellőzésével közös nemzeti tanodákat állítani és fenntartani.”

A felszabadulás után a helyzet még inkább tarthatatlan volt azért, mert a földreform után – az egyházi birtokok felosztása miatt – az egyházi iskolák fenntartási költségeinek nagyobb részét, csaknem 90 %-át az állam viselte. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy az állam által fenntartott iskolákban politikai felfogásától idegen oktató, nevelő munka folyt.

A felekezeti iskolák tanítói alá voltak rendelve a helybeli iskolaszéknek, az iskolaszék elnöke minden esetben a helység papja, tagjai pedig rendszerint módosabb gazdák és iparosok voltak. Az igazgató így ténylegesen a falu plébánosa, nálunk Kóbor István volt.

53. oldal

vezetője azonnal tiltakozott az államosítás ellen, a történelmi és természeti jogok megsértését, az eleve elrendelt szülői jog korlátozását látta abban. Magánügynek minősítette azt, hogy a szülő a gyermeket milyen szellemben neveli. Stb.

A viták egészen 1948június 16-ig tornyosultak.

Az Országgyűlés 1948 június 16-i ülésén Ortutay Gyula miniszter bejelentette az iskolák államosításáról szóló törvényjavaslatot. Az Országgyűlés ezt megtárgyalta, általánosságában és részleteiben elfogadta.

Az 1948 évi XXXIII. Törvény elrendelte a nem állami iskolák, tanulóotthonok, továbbá a kisdedóvodák, és a hozzájuk ratozó felszerelés és berendezés államosítását. A törvény alapján gondoskodtak a felekezeti tanerők állami státusba vételéről. A köztársaság elnöke a javaslatot június 16-án éjszaka törvényerőre emelete

Ezzel megteremtették az egységes szellemű oktatás és nevelés alapjait, a szocialista nevelés egyik legalapvetőbb feltételét.

Nagy fordulatot jelentett ez minden iskola, így az ölbői iskola történetében is. 1948-ban már nem felekezeti, hanem állami iskolaként működött-

Az 1947/48-as tanév anyakönyvén ez áll: “ Az Ölbői Római Katolikus Általános Iskola anyakönyve”, az 1948/49-es tanévben már: “Az Ölbői Állami Körzeti Általános Iskola anyakönyve.” Ölbőn az államosítási törvény megvalósítása nem ütközött akadályba, az egyház nem tanúsított nagyobb ellenállást.

 

TANÉV

 

TANULÓK SZÁMA

 

TÖVÁBBKÉPZŐSÖK SZÁMA

TANERŐ

FÉRFI

TANTEREM

1900/1901

178

77

2

1

1

2

1901/1902

159

61

2

1

1

2

1902/1903

140

56

2

1

1

2

1903/1904

138

44

2

1

1

2

1904/1905

169

50

2

1

1

2

1905/1906

152

47

2

1

1

2

1906/1907

155

45

2

1

1

2

1907/1908

165

-

2

1

1

2

1908/1909

174

46

2

1

1

2

1909/1910

105

-

2

1

1

2

1910/1911

-

-

2

1

1

2

1911/1912

119

-

2

1

1

2

1912/1913

-

-

2

1

1

2

1913/1914

-

-

2

1

1

2

1914/1915

114

-

3

2

1

3

1915/1916

-

-

3

2

1

3

1916/1917

-

-

3

2

1

3

1917/1918

-

-

3

2

1

3

1918/1919

-

-

3

2

1

3

1919/1920

-

-

3

2

1

3

1920/1921

130

-

3

2

1

3

1921/1922

-

-

3

2

1

3

1922/1923

-

-

3

2

1

3

1923/1924

-

-

3

2

1

3

1924/1925

121

-

3

2

1

3

1925/1926

131

-

3

2

1

3

1926/1927

143

73

3

2

1

3

1927/1928

145

69

3

2

1

3

1928/1929

150

67

3

2

1

3

1929/1930

148

64

3

2

1

3

1930/1931

187

53

3

2

1

3

1931/1932

168

50

3

2

1

3

1932/1933

177

48

3

2

1

3

1933/1934

171

64

3

2

1

3

1934/1935

166

75

3

2

1

3

1935/1936

161

82

3

2

1

3

1936/1937

158

84

3

2

1

3

1937/1938

137

38

3

1

1

3

1938/1939

155

66

3

1

2

3

1939/1940

137

69

3

1

2

3

1940/1941

153

47

3

1

2

3

1941/1942

167

13

3

1

2

3

1942/1943

171

-

3

1

2

3

1943/1944

159

-

3

1

2

3

1944/1945

168

-

3

1

2

3

1945/1946

183

-

5

2

3

4

1946/1947

202

-

5

2

3

4

1947/1948

127

-

5

2

3

4