Ölbő

 

Ölbő a Kőris patak mentén,ősi neve Ikhazas Ilbu,és először a 13.században említette írásos forrás.A falu vbédőszentjei:Szent Miklós és Szent Lőrinc,képeik megtalálhatók a temlomba.Lakossága kb.800fő.Az ország második széndioxid-üzeme itt található.Ölbőn kívül az ország csak Répcelakon fejtenek szén-dioxidot a föld mélyéből.A falu melletti kavicsabányatóbam horgászni lehet…

Ölbő a Kisalföld déli részén a vasi dombvidék és a Kemeneshát között fekvő község, Sárvártól ÉNy-ra 10 km-re,Szombathelytől ÉK-i irányban 25 km-re található.A Rába vízgyűjtő területéhez tartozik, egyetlen vízfolyása a forrásokban bővelkedő Köris patak.A község határában előkerült leletek azt bizonyítják,hogy az avarok,rómaiak előtt már az ősember is járt a tájon. A település bizonyíthatóan Árpád-kori.Feltételezhetően a nyugati „gyepű” vonal egyik pontja.Első irásos említése egy 1274-ben kelt oklevélben  történik Ilbu néven.Az Ignu helynévben „a-bu” „böő”méltóság néven illetve helyettesének neve,törökösen Ilbey rejtőzik.Az 1327-es oklevélben Ikhazas Ilbu-t ír,amely „Egyházas Ölbő”-t jelent.Az Árpád-korban az egyházas szót megkülömböztető jelzőként használták azokra a településekre,amelyeknek temploma volt.(István rendelete,hogy minden falu építsen templomot.)Így a község az 1300 évek elején évek elején a vallási központja. A templom Szt. Miklós tiszteletére készült.1596-ban már evangélikus lelkésze van,1660-ban újra a katolikusoké plébánosa ekkor Gál Sándor.1936-ban nagyobbították,1968-ban renoválták.1288-tól 1345-ig birtokosaik:a Ják nemzetség, III.Ölbey –ágnak tagja A XV. században Ölbő már a Sárvári várhoz tartozik,annak jobbágyközsége. Ahozzá tartozó Kis-Eölbő birtokos nemesi az Eölbey-ek Kis Őlbő szent Lőrinc tiszteletére épült kápolna volt amely 1850-60.közötti években összedőlt, búcsúját máig megtartják. A falu átvészeli a Sárváron átvonuló török hadak pusztításait,a XII.sz.háborút.1698-bankelt Cannonica Visitátió-ja részletesen leírja az iskolát . Alakosság fő foglalkozása a mezőgazdaság.(mezel gazdaságból élnek, határ egyenes kövccsees termékenységge középszerű)A szőlő termelés a búza rozs árpa hajdinán kivul a XIV.sz-tól nyomkövethető.

 

A község földesurai a XVII. Században már a Szelesteiek, majd a házasodások révén a szentgyörgyi Horvátok, illetve az 1870-es  évektől a pestiek 1860-as években lakossága már 900 fő, emeletes új iskolája 1864-ben épül s 3 tanító működik a községben.

A XVIII – XIX században részben a természetes szaporodás, részben a  mezőgazdasági gazdálkodásra való törekvés eredményeként a jobbágytelkek elaprózódnak, a község területén létrejönnek Kányás Bogártó majorok. A kapitalizálódás jele, hogy Cseres – majorban felépül a szeszgyár a Cukorgyár Rt. A lakosság elszegényesedés jele, hogy már az 1990-as évek elejétől megindul a kivándorlás Amerikába. 1905 – 25 között több ember is kivándorolt, de többségük visszatért.

A századfordulókor a község területén szántó 2900kh, kert 22kh, rét 225 kh, szőlő 7kh, legelő 361kh erdő 484 kh nem termő terület 97 kh.

 A község állatállomása 844 szarvasmarha, 36 db 16, 551 sertés, 91 méh család. 1906-tól körjegyzőség működött egészen 1950-ig. Ebben az időben a közigazgatásilag hozzátartozott Alsószeleste, Felsőszeleste s egy időben Pósfa.

Egyházilag Alsószeleste Ölbő filiája. 1910-től Ölbő birtokosa Baich Mihály akinek földjeit az I. világháború, előtt már részben bérlők használták. Ők igyekeztek korszerűen gazdálkodni,ennek eredménye, hogy egy ideig sajtüzem is működött a községben. Az I. és II. világháborúban 46 ölbői vesztette életét.1950-ban megalakul az ölbői termelőszövetkezet..1968-ban a község elveszti gazdasági önállóságát, ugyanis ÖlbőSzelestePósfa termelőszövetkezetet egyesít.1962-ben és újabb kéttermes iskolaépületet, majd 1966-ban művelődési otthonnal gyarapodott a falu.

 

-3-

 

Az 1960-as évektől kezdődően változik a foglalkozás szerkezete. Csökken a mezőgazdaságból élők száma, növekszik viszont az iparban, szolgáltatásban dolgozóké, akik vagy ingáznak Sárvár és Szombathely üzemei között, vagy sokan be is költöznek az említett városba.

 

Ennek következménye a lakosság lassú, de tendenciózus fogyása. A csökkenő gyermeklétszám (1964-ben 193 iskoláskorú, ma 69) miatt 1975-ban létrejön a körzeti iskola Ölbő-Pósfa-Szeleste tanulóiból. Az alsó tagozatosok Ölbőre, a felsősök Szelestére járnak. Az iskola-összevonás lehetővé teszi az óvoda kialakítását a községekben ez 1976-ban meg is valósult.

A közösség szellemisége kapcsán említésre méltó, hogy 20 éven keresztül sikeresen a Pávakör, mint hagyományőrző együttes, szervezte a falu közössége az évenkénti Nemzetközi Folklórkör Fesztivál Ölbői rendezvényeit.

 

A nano-modellezés több, mint 30 éves múltra tekinthet vissza. Tagjai 1976 óta sikeres szereplői az Európa és Világbajnokságoknak.

 

A ”rendszerváltás” után az egyesült mezőgazdasági nagyüzem felbomlott, fiatal, agilis ölbői tagjai pedig új termelő és szolgáltató szövetkezetet hoztak létre. 1200 ha területen gazdálkodnak, bérelve a ”kárpótlás” után kialakult 3-3 ha-os kisbirtokokat is.

 

Az elmúlt húsz év fontos fejlődési állomásai:

 

-         vezetékes ivóvízhálózat kiépítése

-         járdásítás

-         utak portalanítása

-         orvosi rendelő építése

-         1995-97 között a korszerű telefonhálózat és a gázelosztórendszer létrehozása

 

A falu jelentős természeti kincse a föld alatti szén-dioxid vagyon. Kutatása az 1960-as évek végén kezdődött, feltárása és hasznosítása 1997-ben történt meg. A vasútállomás közelében tároló és ”lefejtő” üzem épült a legkorszerűbb technikával. Tulajdonosa és üzemvezetője a Messer-Mol Kft. A szénsavgáz (CO2) legnagyobb részét exportálják a környező országokba.

 

Feltárásra és hasznosításra vár a gazdag termálvíz-készlet is, a jelenlegi ”bányató” közelében, mely a Vas megye Horgászszövetség kezelésében a sporthorgászok számára nyújt kikapcsolódási lehetőséget. A jó minőségű kavics bányászata jelenleg is folyik.